A motorok idomjain ugyanazt az újszerű szögletes dizájnt találjuk, mint a bevezető sorokban említett modellek esetében. A szép „Yamaha kék" és a régi tradíciókhoz hű fehér-piros színek ezeknek a motoroknak is csábító külsőt kölcsönöznek. Lelki füleimmel már hallom is a kamasz fiúk sóhaját: Apa, vegyél nekem a születésnapomra egy WR-t!
|
|
A supermotós X és endurós R változat is újszerű szögletes designál rukkolt elő a fiatalok számára |
|
Az újdonságokról már az első pillantásra lerí, hogy súlyuk erősen közelít a pehelyéhez. A gyár által közzétett műszaki adatok között igazolást is nyer a fenti feltételezés, miszerint az enduro 133 kg, a Supermoto 137 kg-ot nyom szárazon. Az előbbi eszmefuttatás során bizonyítást nyert, hogy a pehelysúly kicsivel mázsa felett van. A filigrán acélcsövekből készült, úgynevezett „diamond-shaped" azaz gyémánt alakú bölcsővázba a Yamaha YZF-R125 sportmotor befecskendezős 124,7 cm3-es blokkját szerelték.
Néhány szó a blokkról: az egyhengeres folyadékhűtéses, négyszelepes OHC vezérlésű erőforrás 9000-es percenkénti fordulatszámon kerek 15 lóerőt mozgósít. Maximális 12,2 Nm-es forgatónyomatékát 8000 fordulaton produkálja. Némely európai országban B kategóriás jogosítvánnyal is lehet vezetni maximum 11KW-os, azaz 15 lóerős motorkerékpárt. A kis Yamaha blokk többre is képes lenne, de hát ki kell szolgálnia a nagy nyugat-európai piac igényeit.
|
|
A supermotónál az első kerék természetesen 17 colos, míg az enduró változatnál 21 colos méretű kerék található |
A hengerfejben módosították a szívó és a kipufogó oldali csatornákat, így a blokk teljesítmény-leadása jobban paszszol az endurózáshoz, illetve a supermotós kalandokhoz.
A motor sűrítése kategóriájában viszonylag magas, 11,2:1-hez. A magas sűrítéssel tökéletesebben tudja elégetni a beszívott benzin- levegő keveréket. A kipufogórendszerben katalizátor dolgozik, továbbá oxigén szenzor küldi a jeleket a központi elektronikának a kipufogógáz pillanatnyi összetételéről. Az egyhengerest még egy úgynevezett (AIS) levegőrendszerrel is felszerelték a káros-anyag-kibocsátás minimalizálása érdekében. Az erős technikával felvértezett WR így játszva teljesíti az EURO3 zaj- és károsanyag-kibocsátási normákat.
Az erőforrás hatsebességes váltó közbeiktatásával, természetesen görgős láncon keresztül juttatja el a hajtóerőt a hátsó kerékhez. Az indítást önműködő dekompresszor és önindító könnyíti meg. Berúgókart már nem találunk a Yamahán, így minden alkalommal bíznunk kell az akkumulátoros indításban.
|
Katalizátornak és AIS levegőrendszernek hála könnyedén teljesíti mindkét modell az Euro 3-as normákat |
Váz, futómű:
a WR 125 R enduro és a WR 125 X supermoto az elődökhöz hasonlóan, szintén komoly vázat és futóművet kapott. A „full-sized"-nak titulált váz tényleg teljes méretű darab, az enduro változatnak nem kevesebb, mint 930 mm-es ülésmagasságot biztosít. Ekkora magasságnál már egy átlagos termetű vezetőnek is nyújtózkodnia kellene, ha le akarja tenni a talpait. A keskeny kialakítású ülésnek köszönhetően mégis könnyedén létrejöhet a megfelelő talajkapcsolat. Az első futóműben 41 mm belsőcső átmérőjű hagyományos teleszkópvillát alkalmaztak, amely 210 mm-es úton végzi munkáját. Hátul az acél zártszelvényből készült lengővillára központi rugóstag közbeiktatásával támaszkodik a vázszerkezet.
Az enduro és a supermoto műszakilag nem túl sok mindenben különbözik egymástól. A kerek méretében, a gumiknál és a fékrendszernél van eltérés közöttük. Továbbá más a villaszög és az első teleszkópvilla rugóútja. Az enduro villája 30 mm-rel hosszabb úton képes mozogni működése során. Végül, a supermoto ülésmagassága 10 mm-rel alacsonyabb, mint az enduroé. Az enduro elöl 21, hátul 18 col átmérőjű kerékabroncsokat kapott. A supermoto elöl és hátul egyaránt 17-es drótküllős felniken gördül.
A kormány-ülés-lábtartó távolságot úgy választották meg, hogy tagoltabb terepen haladva a vezető a lábtartón állva is jól kézben tudja tartani a motort, viszonylag biztosan egyensúlyozva azt. A benzintankot borító műanyag idomokat úgy alakították ki, hogy a hűsítő menetszelet a vízhűtőhöz tereljék, ezzel is segítve a motor termikus egyensúlyát. A kerék felett találunk egy kisebb fekete kiegészítő sárvédőt, amely a nagyobb sárvédő alsó részének tisztább állapotáról is gondoskodik. A teleszkópszárakat a felverődő kavicsoktól hatékony műanyag páncélzat védi. A fényszórót is magába foglaló műanyag idom felső részére alig tenyérnyi színezett műanyag „szélvédőt" szereltek. Az apró plexidarab, méretéből adódóan, inkább csak díszítő szerepet játszik. A mögötte elhelyezett műszerfal LCD kijelzős számlapot kapott. A kompakt kialakítású műszerben, két napi kilométer-számlálót is elhelyeztek.
A két kismotor tervezését szemmel láthatóan komolyan vették a Yamahánál! Minden részlet szépen kidolgozott, a motorok külsején nem találunk csúnya vagy spórolásra utaló megoldásokat. Nekem egyedül a kipufogódob alsó részén látható ponthegesztés-nyomok tűnnek kevésbé esztétikusnak, de ezek csak bizonyos szögből látszanak. Nehéz belekötni ebbe a két kis jószágba...
A motorok összesen háromféle színváltozatban:
„verseny kék", „sport fehér" és fekete színekben kerülnek forgalomba.