Mielőtt belevágnék az élményeim ismertetésébe, ejtenék pár szót a Honda két sportmotorjáról. A megjelenésekor nagy vitákat kiváltó CBR 1000 tulajdonképpen nem változott a 2008-as verzióhoz képest, mindössze a festésén módosítottak. Maradt a megkurtított oldalidom, és a sokak által kritizált bikafejszerű fejidom, továbbá a motor hasa alatt elhelyezett kipufogórendszer. A Repsol fényezés nagyon jól áll a Fireblade-nek! A festés színeinek rafinált kombinálásával még zömökebb hatást kelt az amúgy is 600-as méretű motor.
2009-re a másik megjelent színváltozat a HRC a Honda tradicionális versenyszíneit vonultatja fel. A 600-as CBR technikájába ehhez képest már könyékig beletúrtak a Honda mérnökei. A „hatdecisek" kiélezett versenyében szinte egy percre sem állhat le a fejlesztés, hiszen a konkurencia sem tétlenkedik. Aki a legjobb akar lenni, annak egy kicsivel mindig a többiek előtt kell járnia, ahogy ezt a Honda is teszi. A hatszázas szupersport-gépnél átdolgozták a hengerfej csatornáit az ideálisabb nyomatékkifejtés érdekében. Új, kisebb surlódású dugattyúkat és áttervezett kipufogórendszert is kapott a motor. A módosítások hatására a nyomatékgörbe 8000-12000-ig terjedő tartományában közel 4%-kal növekedett a forgatónyomaték. Lehet, hogy ez az adat egy elsősorban utcai felhasználásra készített motornál elhanyagolható lenne... De nem szabad figyelmen kívül hagyni egy rendszámmal ellátott pályamotornál, ahol egyáltalán nem mindegy, hogy milyen rövid idő alatt képes kigyorsítani a technika! Ott minden tizedmásodperc, gramm, lóerő és newtonméter számít.
A motor külsején, az idomokon is észrevehető a változtatás nyoma, de ez olyan kismértékű, hogy a gép karakterén semmit sem változtat. Maradt a könnyű, már-már légies formavilág. Ahol csak tudtak, igyekeztek a motor súlyából lefaragni, ezért a blokk, a kipufogórendszer, a féknyergek mind veszítettek a súlyukból. Erre szükség is volt, mivel az ABS rendszer 10 kilóval növeli meg a gépezet súlyát. A fék asszisztens elemeit igyekeztek minél közelebb elhelyezni a jármű tömegközéppontjához, ezért annak vezethetőségén nem rontanak az újonnan felszerelt alkatrészek. A műszerfalon elhelyeztek egy a sportmotoroknál még sohasem látott jelzőlámpát, amelynek felirata „ABS". Az új fékrendszer egészen más elven működik, mint az idáig alkalmazott rendszerek.
Ne szaladjunk ennyire előre, kezdjük egy kis történelmemmel!
Kazuhiko Tani, a Honda elektronikus ABS fejlesztő mérnökcsapatának vezetője irányításával 2003-ban kezdődött meg a sportmotorokra szánt rendszerek tervezése. A munkálatokba bevonták a legnagyobb európai, a német fejlesztőközpontot is. Onnan Oliver Fuchs mérnök Japánba látogatott, hogy vázolja az átlag európai vásárló milyen teljesítményt és viselkedést vár el egy sport blokkolásgátlótól. Kényes feladatot kellett megoldaniuk, hiszen a sportmotorosok köztudottan nagyon szőrszálhasogatóak, nehezen fogadnak el szokatlan és merőben új dolgokat. Az első prototípusok elkészítése után a tesztelés a versenypályán folytatódott. 2007-re már előrehaladott állapotba került a projekt. 2009-re pedig már a motorszalonban kelleti magát az újdonság.
Az új ABS rendszer nagyon gyors működésű. Menet közben nem lehet érezni, hogy mikor kezd dolgozni! Nincs semmiféle zavaró pumpálás a fékkarokon! A teszten háromféle pályán lehetett a rendszert kipróbálni. Normál érdes aszfalt, homokkal felszórt aszfalt, vizes aszfalt. A Honda munkatársai az eligazításon megkértek bennünket, hogy a tesztpályán maximálisan 90 km/h-s sebességgel haladva kezdjünk fékezni a kihelyezett bóják vonalában. Kértek arra is, hogy ezt a sebességet túlzottan ne lépjük át.
Az első körben a CBR 600 RR-et választottam, száraz aszfalton, nagy gáz, egyes, kettő, 100 km/h, első fék, kuplung, megállás. Az első féket markoltam rendesen, hiszen rohamosan közeledett a pálya vége. A hátulja pár centiméterre elemelkedhetett, amit a motor finom riszálással jelzett a megállás előtti másodpercben. A fékezés alatt az elektronika szinte végig az úton tartotta a hátsó kereket.
 |
 |
|
|