A porlepte fekete motor egy épület mellett áll. Én az út másik oldalán, a járdán ácsorogva, bámulom az olasz biciklit. Azon tűnődöm, milyen érzés lehet vezetni egy ilyen motort. Kilencszázas V2-es, bizonyára úgy harap, mint egy veszett kuvasz. A házon kisvártatva kinyílik egy ajtó, fekete bőrbe öltözött férfi lép a motorhoz. A tárcsafék-zárat kabátja zsebébe süllyeszti, indít, és rövid melegítés után elporoszkál a murvás parkolón keresztül. 1996-ot írtunk. VROOOOMM... Az emlékkép szertefoszlik és tőlem pár méterre lapon fordul el a 2006-os S2R Monster. Megváltozott a motor az eltelt bő évtized alatt, de a főbb jellemzőit megtartották.
A léghűtéses Desmo-blokkot alapjaiban változatlanul hagyták, de mintegy 141 köbcentiméterrel megnövelték a lökettérfogatát. Az egykori 851 cm3-es blokk ma már 992 cm3-rel bír. Az egykori karburátoros keverékképzést elhagyták, ennek feladatát most egy Marelli befecskendező-rendszerre bízták. A vázat és a futóművet is a kor követelményeihez alakították. Komolyabb rugóstagok dolgoznak a futóműben, elöl Showa villa, hátul Sachs rugóstag tevékenykedik.
Az S2R vázszerkezete erősebb csövekből készült, mint az „ős” Monsteré, hogy gond nélkül elviselje a motorblokk nagyobb erejét. Az olaszok szinte minden extrát igyekeztek ráaggatni, amit még egy naked stílusú gép még éppen elbír. Félkarú alumínium-ötvözetből készült lengővilla, fordított első teleszkópok, Brembo fékrendszer, feltűnő fehér kerekek, magasra húzott, egyoldali, dupla kipufogó dobok.. Ezzel a felszereltséggel az igényesebb Monster vásárló is elégedett lehet. A motor mégsem lett túlzottan nehéz, mivel a 173 kilogrammos száraz súly kifejezetten kevésnek mondható az 1000-res naked kategóriában. Érdekesség, hogy egy Ducati térhálós acélváz mindössze másfél kilogrammal súlyosabb, mint egy szupermodern alumíniumváz. Eközben a rugalmassági mutatói jobbak, pontosabban ott a legszilárdabb, ahol arra szükség van. Emiatt használja még mindig az olasz márka a legvadabb szupersport gépein is ezt a vázmegoldást. No, és persze a hagyományok tisztelete miatt.
A 2:1:2-be kipufogó- rendszer közepes méretű dobjai magasan, az utasülés alatt oldalt érnek véget. Ez a csőelrendezés igazán egyedivé teszi a Monster megjelenését, semmi mással nem összetéveszthető ez a megoldás. Hangjuk dörgős, darabos, de visszafogott, inkább nagy fordulaton szól ropogósan és hangosabban. Alapjáraton a száraz kuplung csörgésének hangja dominánsabb, mint a kipufogóké. A Brembó fékrendszer hatalmas erővel képes szorítani a tárcsákat, két ujj bőségesen elegendő a működtetéséhez. Ha a Monsteren lovagoló hősünknek erőteljes hurka vastagságú ujjai vannak, szerintem abból egy is elegendő ahhoz, hogy az első keréken gurulva lassuljon alatta a bringa. A motorral elindulásnál másként kell bánni, mint az egyéb kéthengeresekkel szokás. A rövid löketű erőforrás 3000-es fordulatszám alatt rángatózik, ha túl hamar hagyjuk abba kuplung csúsztatását. A futómű beállítás gyárilag utcára van belőve, de egy kis állítgatás után pályán is jól működik. Meglepő, hogy milyen jól! A kritikus 4000-res határt elhagyva meglódul a Monster, a gyorsulás csak 7000 környékén hagy alább egy szemvillanásnyira, de utána megint keményen tol egészen a leszabályzásig. A gyár szerint 95 ló ereje feszül a főtengely végén ebban a pillanatban. A motor nagyon összeszedett képet mutat, a minőségi összetevők garanciát jelentenek a jó működésre. Kiforrott darabnak számít, hiszen már hosszú ideje gyártják, régen kinőtte gyermekbetegségeit. Egy, a minimalizmusért rajongó motorosnak talán fura lehet az a sokféle szín és felület, amely ezen a gépen végigvonul, de biztosan lesznek szép számmal, akiknek ez bejön. Az S2R egy nem mindennapi motor, az előkelő felmenővel büszkélkedő motorkerékpárt, már az ára is a felső kategóriába sorolja.