A Gold Wing 1975-ös bemutatása óta nem tántoríthatja meg semmilyen ellenfél, hogy elvegye az útak királya címet tőle. Nem csoda, hisz róla csak szuperlativuszokba lehet beszélni: 2,6 méter, 405 Kg, 6 hengeres boxer motor a legfőbb ismérvei

Pont húsz éve tör­tént. Ak­kor kezdtem az ál­ta­lá­nos is­ko­lát, ak­kor let­tem tu­laj­do­no­sa egy ul­tra­szu­per For­mu­la 1-es Le­go kész­let­nek, ak­kor ta­nul­tam meg ír­ni és ol­vas­ni, stb. A Le­gót egyéb­ként Oli­ver­től kap­tam, akit szin­tén eme je­len­tős esz­ten­dő­ben, azaz 1989-ben is­mer­tem meg. Saj­nos 15 esz­ten­de­je nem tu­dok ró­la sem­mit, jó len­ne va­la­hogy meg­ta­lál­ni. Oli­vér egy Fran­cia­or­szág­ból ér­ke­ző „ven­dég­mun­kás" volt, aki azért ér­ke­zett vá­ro­sunk­ba, hogy a he­lyi se­lyem­gyár gal­lok­tól vá­sá­rolt fon­al­gyár­tó gépét össze­sze­rel­je. Amo­lyan uta­zó nagy­kö­vet­ként funk­cio­nált az if­jú, bi­va­ly­e­rős, fél­re­fé­sült ha­jú, vas­tag ke­re­tes sze­mü­ve­get vi­se­lő le­gény, s az előb­bi ügy­ből ki­fo­lyó­lag több mint fél év­re ná­lunk te­le­pe­dett le. Amo­lyan jó ma­gyar szo­kás­hoz hí­ven apám né­hány nap alatt össze­ba­rát­ko­zott a va­rázs­la­tos nyu­gat­ról ér­ke­zett ide­gen­nel, s egy hét el­tel­té­vel már ná­lunk va­cso­rá­zott. S így ment ez na­pról na­pra, hé­tről hét­re, hó­na­pról hó­na­pra, szin­te hoz­zánk köl­tö­zött, csak alud­ni járt ha­za. Mond­ha­tom, a Le­go aján­dék­nak és el­ra­ga­dó ked­ves­sé­gé­nek kö­szön­he­tő­en iga­zán meg­ked­vel­tem, sőt ta­lán ba­rá­tok­ká is vál­tunk er­re a né­hány hó­na­pra. Re­me­kül ér­tett a gyer­me­kek­hez, s azok lel­ki­vi­lá­gá­hoz, le­ga­láb­bis az enyém­hez biz­to­san.

Én ab­ban az idő­ben már óriá­si ra­jon­gó­ja vol­tam a mo­tor­ke­rék­pá­rok­nak, s azok kö­zül is a Hon­dák ér­de­kel­tek a le­gin­kább. Nem tu­dom mi­ért, ta­lán a mo­tokrossz­al hoz­ha­tó össze­füg­gés­be, de ez egy kü­lön té­ma­kör. Szó­val ak­ko­ri­ban te­le volt a ház kü­lön­bö­ző Bécs­ből meg­szer­zett sa­lá­ták­kal, ér­tem ez alatt a ke­res­ke­dé­sek­ből el­ku­nyer­ált mo­to­ros pros­pek­tu­sok ros­ka­do­zó mennyi­sé­gét. Ru­ha, mo­tor, bu­kó­si­sak, tel­je­sen min­degy volt, csak mo­tor­ral kap­cso­la­tos le­gyen. A leg­na­gyobb becs­ben azon­ban még­is­csak a Pra­ter Stras­sé-n ta­lál­ha­tó 2-Rad-ból szár­ma­zó ket­tő da­rab egy­for­ma Hon­da ka­ta­ló­gust tar­tot­tam. A krossz, va­la­mint a sport ol­da­lak ad­dig­ra már tel­je­sen el­ron­gyo­sod­tak, hi­szen a CR mel­lett a leg­főbb ked­ven­cek kö­zé tar­to­zott még a CBR csa­lád is, leg­fő­kép­pen a li­la, a CBR 1000 F. Így él­tem én nap­jai­mat, ját­szot­tam, ol­vas­ni ta­nul­tam, s szá­mol­ni, mi­kor apán egyik dél­után úgy ér­ke­zett ha­za, hogy Oli­ver­nek bi­zony van egy mo­tor­ke­rék­pár­ja. Kér­de­zem én: mi­lyen? Vá­lasz: franc se tud­ja. Más­na­pra meg­volt a tí­pus, s fran­cia ba­rá­tunk bi­zony egy Hon­da bol­dog tu­laj­do­no­sa volt. Ek­kor én gyor­san le­raj­zol­tam két­fé­le szín­vál­to­zat­ban a CBR 1000 F-et, mert hát, egy fia­tal nyu­gat­ról szár­ma­zó, Ad­idas ci­pő­ben kó­bor­ló srác­nak csa­kis, ki­zá­ró­lag ba­zi nagy sport­gé­pe le­het.

Apám a kö­vet­ke­ző nap az­tán óriá­si csa­pást mért rám, per­sze nem te­he­tett ró­la, csak kö­zöl­te, hogy mi­lyen gép­pel jár Mon­si­eur Cot. Egy Gold Wing­gel. Mi­re én - hogy mi­vel? Mi­re ő - Gold Wing, egy óriá­si or­szág­úti cir­ká­ló. Egy vi­lág om­lott össze benn­em, s már la­poz­tam is a pros­pek­tust. Meg­pil­lan­tot­tam, ta­lán még né­hány könnycsep­pet el is mor­zsol­tam és ab­szo­lút nem ér­tet­tem, hogy mi­nek kell ilyen mo­tort ven­ni va­la­ki­nek, hi­szen ez nem is mo­tor, ha­nem egy ha­szon­ta­lan ba­tár, sőt még csú­nya is.

Egy kom­plett dél­utánt mor­fon­dí­roz­tam vég­ig, mi­re va­la­hogy meg­ba­rát­koz­tam a szi­tu­á­ció­val, s meg­pró­bál­tam es­té­re jó po­fát vág­ni az egész­hez. Ne­héz volt, nem szól­tam sem­mit, azt sem em­lí­tet­tem, hogy tu­dom, hogy...

Más­na­pra igaz, hogy kis­sé meg­eny­hül­tem, de Dör­mö­gő Dö­mö­tör ka­land­jai­ra iga­zán nem tud­tam kon­cen­trál­ni az iro­da­lom órán. Sze­gény Klári né­ni is ész­re­vet­te min­dezt, de ma­xi­má­lis to­le­ran­ciá­val ke­zel­te a dol­got, és ma­gá­nyom­ban ha­gyott az­nap. Mi­kor elér­ke­zett a hét­vé­ge, tud­tam, hogy ennyi jár ne­ki is és fel­fúj­tam a po­fám. Pi­zsa­má­ban ne­ki­lát­tam meg­al­kot­ni a pezs­gő­szí­nű Gold Win­get. A ka­ta­ló­gust hosszú ide­ig ta­nul­má­nyoz­tam, az­tán ket­tő sze­let bun­dás ke­nyér után mun­ká­hoz lát­tam. Esz­mé­let­len időt emész­tett fel a do­log, mi­vel ad­dig csak sport - avagy krossz­gé­pe­ket raj­zol­tam, s ez volt az el­ső óri­ás Crui­se­rem, amit akár­mi­lyen mód­szer­rel is, de ki kel­lett iz­zad­nom ma­gam­ból es­tig. Anyám sze­rint még ebé­del­ni is el­fe­lej­tet­tem, de dél­után öt­re el­ké­szül­tem a bösz­me nagy mo­tor raj­zá­val. Filctol­lal gon­do­san ki­szí­nez­ve, ahogy a nagy­könyv­ben meg van ír­va. Az es­ti töl­tött ká­posz­ta al­kal­má­val át­nyúj­tot­tam a fran­ciá­nak, aki­nek kis­sé be­pá­rá­so­dott a sze­mü­ve­ge, bár igen me­leg volt a szo­bá­ban ad­dig­ra. Iga­zán meg­di­csér­te a raj­zot, de hogy, hogy nem, ta­lán szán­dé­ko­san nem ad­tam oda, ná­lunk ma­radt. En­nek per­sze bor­zasz­tó­an örült­em, mi­vel ma­radt még egy em­lék ró­la és az eze­rö­tös mo­tor­já­ról.

S vissza­tér­ve a dol­gok ki­in­du­ló pont­já­hoz, épp húsz esz­ten­dő­nek kel­lett el­tel­nie ah­hoz, hogy meg­ért­sem ezt az egé­szet, hi­szen az idén ősszel nagy do­log tör­tént ve­lem. Sze­ren­csés tesz­te­lő­je le­het­tem egy iga­zi Hon­da Gold Wing­nek, a Me­ga Mo­tors és Wé­ber úr jó­vol­tá­ból. A köb­cen­ti húsz év alatt há­rom­száz­zal meg­nőtt, így az egy­kor eze­röt he­lyett ezerny­olcról be­szél­he­tünk, ami vall­juk be őszin­tén, iga­zán ga­tyar­emeg­te­tő ér­zés.

Azon­ban, ha ma­ra­dék­ta­la­nul őszin­te sze­ret­nék ma­rad­ni, egé­szen ad­dig a bi­zo­nyos őszi na­pig úgy gon­dol­tam, hogy a Gold Wing egy iga­zi lu­xu­scikk, ame­lyet 50 év fe­let­ti, prosz­ta­ta gon­dok­kal küsz­kö­dő na­gyon jó­mó­dú urak vá­sá­rol­nak, azért mert fűt­he­tő ülé­se van, s a be­épí­tett hi­fit böm­böl­tet­ve hall­gat­hat­ják a Step­penwol­fot, mi­köz­ben kü­lön­bö­ző fu­tó­fé­nyek­kel szó­ra­koz­tat­ják ön­ma­gu­kat és az őket bá­mu­ló ten­ger­par­ti nya­ra­ló­kat. Per­sze tisz­te­let a ki­vé­tel­nek, de a Gold Wing­gel köz­le­ke­dő gépé­szek 90%-ánál ta­pasz­tal­tam az imént leírt je­len­sé­get. Er­re mit csi­ná­lok én? Hát ké­rem ugya­nezt, ki­vé­ve a fagy­lal­to­zó nya­ra­ló­kat és a fu­tó­fé­nye­ket, vi­szont a ze­ne az meg­volt. Nem ki­csit, csu­mán. Így ítél­jünk meg más­kor bár­kit is, aki­nek va­la­mi na­gyon tu­ti van a va­la­ga alatt. Mert a Gold Wing az, na­gyon is. A kér­dés vi­szont az, hogy mi a bü­dös franc le­het tu­ti egy 2,6 mé­ter hosszú, 400 kg me­net­kész tö­meg­gel bí­ró, mo­tor­nak már alig­ha ne­vez­he­tő va­la­mi­ben? A vá­laszt, a kö­vet­ke­ző so­rok elol­va­sá­sa után, re­mé­lem meg­kap­ják.

Így hát azon a bá­jos, nap­sü­té­ses, s kel­le­mes őszi dél­utá­non éle­tem­ben elő­ször, Oli­ver és a Gold Wing meg­is­me­ré­se után pont húsz esz­ten­dő­vel, fe­lül­tem er­re a cso­da­szár­nyas­ra. Per­sze tel­je­sen el­ka­pott a pa­ra, hogy mi lesz ha....Ha pél­dá­ul ol­dal­ra bil­le­nek és nem tu­dom meg­tar­ta­ni, ak­kor bi­zony ott nyom­ban ma­ga alá te­met ez a ma­mmut, s úgy já­rok, mint sze­gény Ge­ne Vin­cent. A sze­ren­csét­len­sé­get to­vább fo­koz­ná, hogy Ge­ne le­ga­lább rocksztár volt, s a le­bé­nult lába szin­te a véd­je­gyé­vé vált. Míg én még gi­tá­roz­ni sem tu­dok, nem­hogy szé­pen éne­kel­ni, ezért leg­fel­jebb el­me­het­nék táp­pénz­re, ami alatt nagy eséllyel ki­rúg­ná­nak a mun­ka­he­lyem­ről, mint macs­kát szar­ni. Az egész súly­mi­zé­riá­ra, azaz resz­ke­té­sem tár­gyá­ra, a tulaj min­dössze, annyit mon­dott: „Nem sza­bad tő­le fél­ned, na­gyon ke­zes, de azért tisz­teld is." Hát ez nagy­sze­rű gon­dol­tam ma­gam­ban, most az­tán so­kat se­gí­tett, fő­leg ha le­zú­zom és elém te­szik a hét­mil­lás szám­lát. Nem va­gyok túl ala­csony, sőt le­ga­lább ak­ko­ra ba­tár va­gyok, mint a Gold Wing, de a fel­szál­lás­nál hir­te­len fo­gal­mam sem volt, mit tegyek. A lábam szin­te alig ér­te át a tú­lol­dalt, s mi­re nagy ne­he­zen fe­lül­tem rá, ak­ko­ra ter­pesz­ben vol­tam, mint­ha Ko­vi va­la­me­lyik újon­nan fut­ta­tott üd­vös­ké­je len­nék.

S itt van az a pont, ami­kor né­hány szót kell ej­te­nem az ülé­spo­zí­ció­ról, egy­szó­val er­ről az egész je­len­ség­ről, s szi­tu­á­ció­ról. Mi­kor nagy ne­he­zen si­ke­rül fel­kec­me­reg­nünk a mo­tor­ra, meg­vál­to­zik kö­rü­löt­tünk a Vi­lág. Úgy érez­zük ma­gun­kat, mint­ha egy tel­je­sen más, ed­dig nem ta­pasz­talt, új di­men­zió­ban len­nénk. Mert nem raj­ta ülünk és nem is ben­ne. In­kább, mint egy űr­ha­jú­ban. Ugyan te­tő nincs a fe­jünk fe­lett, de még­is az a kény­sze­rér­ze­tünk tá­mad, hogy van, ami iga­zá­ból meg­ma­gya­ráz­ha­tat­lan. A leg­fon­to­sabb vi­szont még­is­csak az, hogy a Gold Win­gen ül­ve, hi­szünk a tel­jes sért­he­tet­len­ség ál­la­po­tá­ban, s nyu­god­tan játsz­ha­tunk a ze­né­vel, fű­tés­sel, na­vi­gá­ció­val, mi­köz­ben csil­la­go­kat ke­rül­ge­tünk és szem­ből ér­ke­ző azo­no­sí­tat­lan lé­gi jár­mű­vek­re lö­völ­dö­zünk. Aki ült már va­la­ha mo­to­ron, az pon­to­san tud­ja, hogy eh­hez ha­son­ló ér­zés­ről még nem csak nem is ál­mod­ha­tunk egy két­ke­re­kűn, hi­szen fo­lya­ma­to­san ott le­beg a te­tű ka­szás éles pen­gé­je a fe­jünk fe­lett. A Hon­dá­nak ez va­la­hogy még­is­csak si­ke­rült és ez bő­ven túl mu­tat az ala­csony­nak mond­ha­tó 740 mm-es ülés­ma­gas­sá­gon. Itt va­la­mi tel­je­sen más­ról be­szé­lünk...

Mi­re be­pa­kol­tam el­ső se­bes­sé­gi fo­ko­zat­ba, a nap né­hány hát­ra ma­radt, vö­rö­sen iz­zó su­ga­ra pró­bált ka­pasz­kod­ni a Me­csek dél­nyu­ga­ti vo­nu­la­tai­ba, de né­hány perc múl­tán fe­lad­ták a har­cot, s szin­te ránk kö­szön­tött az éj­sza­ka. Nem elég, hogy éle­tem­ben elő­ször ülök 400 kg-os mo­to­ron, mind­ezt sö­tét­ben, iga­zán klassz. Így hát nem ma­radt más hát­ra, be­kap­csol­tam a hi­fi be­ren­de­zést, és jó gold win­ges mód­já­ra, ze­nét üvöl­tet­ve elin­dul­tam a ka­nyar­gós sö­tét sem­mi­be. Sze­ren­csé­re sem az ülés­fű­tés­re, sem a gáz­mar­ko­lat-fű­tés­re nem volt szük­ség, így „min­dössze" a mo­tor­ra kel­lett fi­gyel­nem, no meg ar­ra, hogy hol­mi ötös BMW-k ne tud­ja­nak meg­előz­ni. Igen, jól ír­tam, ez a mo­tor nem­csak óriá­si, ha­nem bru­tá­lis, ter­mé­sze­te­sen itt a jó ér­te­lem­be vett bru­ta­li­tás­ra gon­do­lok. A gyor­su­lá­sa egy­sze­rű­en oly leny­űgö­ző, hogy szin­te el sem hit­tem. A kez­de­ti krú­zo­lás­nak rö­vid ámok­fu­tás­sal ve­tet­tem vé­get, majd ke­délyes mo­sollyal a szám sar­ká­ban elen­ged­tem az ad­dig­ra leiz­za­dó anyá­zó so­főrt. Per­sze nem er­re va­ló, de en­ged­jék meg, hogy leír­jam. A hat­hen­ge­res, 120 ló­erős bo­xer­mo­tor be­lül­ről olyan han­got pro­du­kál, mint­ha egy 911-es Pors­che bol­dog tu­laj­do­no­sai len­nénk, szin­te ész­ve­szej­tő. Sőt, oly­an­nyira ké­pes a mó­do­sult tu­da­tál­la­pot elő­i­dé­zé­sé­re, hogy szin­te egész nap ezt hall­gat­nám. Kü­lön meg­jegy­zen­dő tény, hogy a 3500 és 6000 kö­zött ke­let­ke­ző bo­xer­szim­fó­niá­hoz igen ve­he­mens gyor­su­lás is tar­to­zik, ami egy ek­ko­ra mo­to­ron ne­he­zen ér­zé­kel­he­tő, vi­szont a se­bes­ség-vissza­jel­ző órá­ra pil­lant­va le­pőd­he­tünk meg iga­zán! A 100-120 km/óráig tör­té­nő gyor­su­lás erő­sen em­lé­kez­tet­het ben­nün­ket a sport­gé­pek ál­tal kép­vi­selt di­na­mi­ká­ra, de ez a do­log, még egy­szer írom, messze nem ar­ról szól. In­kább ar­ról, hogy mi­u­tán in­du­lás­nál jól meg­va­kar­tat­tuk a hát­só ke­re­ket, ki­zá­ró­lag az erő fi­tog­ta­tá­sa vé­gett, rá­ál­lunk egy ké­nyel­mes, szür­ke há­lyog­gal meg­ál­dott sze­münk ál­tal kö­vet­he­tő tem­pó­ra és rá­dió­ka­ba­rét hall­gat­va el­gu­ru­lunk az asszonnyal a Ri­vi­ér­ára.

Ezen le­he­tő­ség hi­á­nyá­ban, s azért, hogy Önök­nek né­mi vissza­jel­zést ad­jak ar­ra vo­nat­ko­zó­an, hogy mi­re szá­mít­sa­nak a Bren­ner-há­gón, szer­pen­ti­nen va­ló ka­nya­ro­dá­si haj­la­mát is meg­vizs­gál­tam a mo­tor­ke­rék­pár­nak. Ad­dig­ra már a Gold Wing is be­bi­zo­nyí­tot­ta, hogy bi­zony nem kell tő­le fél­ni, s a kel­lő tisz­te­let­tel, ahogy Wé­ber úr em­lí­tet­te, min­den uta­sí­tást haj­lan­dó vég­re­haj­ta­ni. Így még a szű­kebb ka­nya­rok­ban is ká­prá­za­to­san vi­sel­ke­dett, ter­mé­sze­te­sen né­mi erő ki­fej­té­sé­re itt szük­ség volt, vi­szont a nyúj­tott tem­pós for­du­lók­ban is kel­lő biz­ton­ság­gal ka­nya­rod­ha­tunk, akár 110-es tem­pó­val, ma­má­val a há­tunk mö­gött. A dön­tö­ge­tés­nek csa­kis a ki­ál­ló s egy­ben gyö­nyör­űen meg­mun­kált króm ele­mek szab­nak ha­tárt, bár én sen­ki he­lyé­ben nem pró­bál­gat­nám a mély­re dön­tést egy Gold Wing nyer­gé­ben. A fu­tó­mű­nek kö­szön­he­tő­en rez­ze­nés­te­len arc­cal, s óriá­si ma­ga­biz­tos­ság­gal szál­lít­ja uta­sát A-ból B-be. A 400 kg pil­la­na­tok alatt elvész, s leg­fel­jebb a ne­gye­dé­nek érez­zük a nye­reg­ben. Ezt nem tu­dom, hogy csi­nál­ja a Hon­da, de egé­szen el­ké­pesz­tő. Az elöl 18-as, há­tul 16-os ke­re­kek­nek kö­szön­he­tő­en olyan vi­sel­ke­dést pro­du­kál a mo­tor az igen rossz mi­nő­sé­gű kö­zú­ton, mint egy si­klás­ban le­vő, or­rát eny­hén fel­eme­lő lu­xus­mo­tor­csó­nak, azúr­kék hul­lá­mo­kat szel­ve.

Az öt­se­bes­sé­ges vál­tó szin­tén ki­vá­ló meg­ol­dás­nak bi­zo­nyult, hi­szen nem kell agy­ba-fő­be vál­to­gat­ni, min­den fo­ko­zat­ban iszo­nyat nyo­ma­té­kot ta­pasz­tal­ha­tunk, s akár még domb­nak fel­fe­lé ötö­dik­ben, 50-ről is ké­pes vissza­vál­tás nél­kül pil­la­na­tok alatt 130-ra gyor­sul­ni. Be­val­lom szá­mom­ra ez ma­ga a cso­da, hi­szen a mo­tor­oz­ha­tó­ság Ká­na­án­ját ta­pasz­tal­hat­juk meg a Gold Win­gen ül­ve.

Ter­mé­sze­te­sen mind az elöl ta­lál­ha­tó 296 mm-es, há­rom­du­gattyús dup­la tár­csa­fék, mind pe­dig a há­tul ta­lál­ha­tó 316 mm-es tár­csa­fék a Hon­da ál­tal ki­fej­lesz­tett Du­al-CBS tech­ni­ká­val van el­lát­va, ter­mé­sze­te­sen ABS-szel ki­egé­szít­ve. Ez a kom­bi­ná­ció egy­sze­rű­en annyi­ra ütő­ké­pes, hogy az ész­sze­rű­ség ha­tár­ain be­lül adó­dó nec­ces szi­tu­á­ci­ók 90%-ából ki­se­gít ben­nün­ket, hi­szen a tö­ké­le­tes súly­elosz­tás­nak kö­szön­he­tő­en min­dössze két do­log­ra kell össz­pon­to­sí­ta­nunk. Egy­részt ma­xi­má­lis bi­zal­mat sza­vaz­ni a mo­tor­nak, és bát­ran tö­vig húz­ni, va­la­mint pad­ló­ra nyom­ni a fék­pe­dált, más­részt iszo­nyú­an fi­gyel­ni ar­ra, hogy ne bil­len­jünk ol­dal­ra. Ha si­ke­rül egye­nes­ben tar­ta­nunk ezt a mo­nu­men­tá­lis al­ko­tást, ép bőr­rel me­gúsz­hat­juk a nem kí­vánt be­csa­pó­dást. Ha min­dez még­sem si­ke­rül­ne egyéb ok­ból ki­fo­lyó­lag, ak­kor ott a lég­zsák, ami meg­véd­jen ben­nün­ket. A lég­zsák okoz­ta eset­le­ges mel­lék­ha­tá­so­kat il­le­tő­en kis­sé szkep­ti­kus va­gyok, fő­ként a mo­to­ron fel­sza­ba­du­ló erők­et te­kint­ve, de bíz­zunk ben­ne, hogy a Hon­da fe­hé­rin­ges mér­nö­kei ezt is ugya­no­lyan pre­ci­zi­tás­sal ol­dot­ták meg, mint min­den mást ezen a mo­to­ron.

Ezek után már csak ar­ra vol­tam kí­ván­csi, hogy va­jon mennyi­re iz­za­dok le egy meg­ál­lás ese­tén, ami­kor bi­zony meg kell for­dul­nom szűk he­lyen, és eh­hez szük­ség van a lábaim­ra. Per­sze tud­juk, hogy meg­ta­lál­ha­tó ben­ne a hát­ra­me­net, de ak­kor is. A leg­for­gal­ma­sabb ke­resz­te­ző­dést ki­vá­laszt­va min­dössze né­hány mé­tert hagy­tam ma­gam­nak a mű­ve­let elvég­zé­sé­re, sű­rű for­ga­lom­ban.

Itt jön el is­mét az a pil­la­nat, hogy min­den ad­di­gi mo­tor­ke­rék­pá­ro­zá­si alap­mű­ve­le­tek­kel kap­cso­la­tos el­mé­le­tet ki kell tö­röl­nünk a szür­ke­ál­lo­mány­ból. Hi­szen ha egy ek­ko­ra mons­tru­mot meg­pró­bá­lunk láb­bal to­li­gál­ni, a leg­jobb úton ha­la­dunk az irány­ba, hogy be­ta­ka­róz­zunk ve­le. Az egyet­len vá­lasz­tás és egyet­len jó meg­ol­dás az, hogy lábun­kat mint­egy ki­zá­ró­lag érin­tő­le­ge­sen tes­szük le a föl­dre, ki­zá­ró­lag bil­le­gés meg­szün­te­tés cél­já­ból és óva­to­san hát­ra­me­net­be kap­csol­va meg­for­du­lunk. A ben­nem szunnya­dó bi­za­lom­hi­ány el­le­né­re, könnyeb­ben ment, mint a reg­ge­li fog­mo­sás, hi­szen ott min­dig tör­té­nik egy kis ma­lőr. Le­ga­láb­bis ná­lam. Mi­u­tán jól meg­for­dul­tunk, ala­po­san vál­lon ve­re­get­jük ma­gun­kat és elin­du­lunk a he­lyes irány­ba.

6 hengeres boxermotor hajtja a több mint 400 kg-os tömegű monstrumot

Két do­log le­pett meg iga­zán a fen­nál­ló ka­tar­zist ma­ra­dék­ta­lan élve­ze­te köz­ben. Az egyik az volt, hogy még nem ta­lál­koz­tam olyan mo­tor­ral, amely­nek a kor­má­nyon ta­lál­ha­tó ke­ze­lő­szer­ve­it egy­sze­rű­en nem ér­tem át. Egy­sze­rű­sít­ve, nem ér­te a ba­tár te­nyer­em. Más­részt a 110 km/óránál fel­lé­pő szél el­kezdte rán­gat­ni a fe­je­met, amely­nek csúc­spont­ja 190 cm-nél vég­ző­dik. Bár be­val­lom, hogy mi­u­tán si­ke­re­sen elva­rá­zsol­tam 3 rá­dió­ál­lo­mást, a ma­nuá­li­san ál­lít­ha­tó szél­vé­dő­po­zí­ció át­vál­toz­ta­tá­sá­ba már nem men­tem be­le. Va­ló­szí­nű­leg gyó­gyír lett vol­na egyet­len pro­blé­mám­ra.

Szán­dé­ko­san a vé­gé­re hagy­tam az elen­ged­he­tet­len Gold Wing le­gen­dát, mely sze­rint ezen a mo­to­ron bi­zony még az eső sem esik, pon­to­sab­ban tel­jes vé­del­met nyújt ve­ze­tő­jé­nek. Wé­ber úr er­re így vá­la­szolt: „Egy má­sik Gold Wing tulaj egy­szer ki­pró­bál­ta min­dezt, s va­ló­ban szá­raz ru­há­val hagy­ta el mo­tor­ke­rék­pár­ja nyer­gét. Ál­lí­tá­sa sze­rint, a mon­da 80 km/óráig bi­zony va­lós­nak mond­ha­tó."

Így le­gyen, én már min­dent el­hi­szek, ami a Gold Wing­gel kap­cso­la­tos, nem te­he­tek ró­la, mar­há­ra el­fo­gult­tá vál­tam és hi­szem, hogy egy pró­ba után so­kan így vé­le­ked­né­nek er­ről.

Ezért azon ál­lí­tást hely­ben­ha­gyom, amely a kö­vet­ke­ző­kép­pen szól - Mi­nek ház és mi­nek au­tó, ha van egy Gold Wing - avagy ela­dom min­de­nem és ve­szek egy Gold Win­get.




Tech­ni­kai ada­tok:

Mo­tor­tí­pus: víz­hű­té­sű, hat­hen­ge­res né­gyü­te­mű

bo­xer, sza­bá­lyo­zott ka­ta­li­zá­tor­ral

Hen­ge­rűr­tar­ta­lom: 1832 cm3

Fu­rat x lö­ket: 74 x 71 mm

Kom­presszió­vi­szony: 9,8:1

Ke­ve­rék­kép­zés: PGM-FI be­fecs­ken­de­zés

Tel­je­sít­mény: 87 kW (119 LE) @ 5500 1/min

For­ga­tó­nyo­ma­ték: Nm @ 4000 1/min

Gyúj­tás: tran­zisz­to­ros

In­dí­tás: elek­tro­mos

Se­bes­ség­vál­tó: 5 fo­ko­za­tú + hát­ra­me­net

Sze­kun­der haj­tás: kar­dán

El­ső fel­füg­gesz­tés: átm. 45 mm te­lesz­kóp­vil­la,

140 mm ru­gó­út

Hát­só fel­füg­gesz­tés: Pro-Link len­gő­vil­la,

köz­pon­ti ru­gós­tag, 105 mm ru­gó­út

El­ső fék: átm. 296 mm dup­la tár­csa­fék,

há­rom­du­gattyús fék­nye­reg, Du­al-CBS, ABS

Hát­só fék: átm. 316 mm tár­csa­fék,

há­rom­du­gattyús fék­nye­reg, Du­al-CBS, ABS

El­ső ke­rék: 18 × MT3.50

Hát­só ke­rék: 16 × MT5.00

El­ső gu­mi: 130/70R18 (63H)

Hát­só gu­mi: 180/60R16 (74H)

H x Sz x M: 2635 × 945 × 1455 mm

Ten­gely­táv: 1690 mm

Ülés­ma­gas­ság: 740 mm

Sza­bad­ma­gas­ság: 125 mm

Me­net­kész tö­meg: 405, (*417) kg

Üze­ma­nyag­tank: 25 l