Hatalmas újdonságnak számít, hogy az 2009-től a 125-ös géposztály kétütemű résztvevőinek a technikai korlátait kitolták, lehetőséget adván ezzel a modern hightech 4T erőgépek esetleges felülmúlására. Ezen alapokra helyezte a KTM az SX 150 névre hallgató kétütemű krossz masinájának megalkotását.
Az új szerkezet a 2008-as SX144-re épül, ami pedig az SX125-re. Az elődökhöz képest értelem szerűen növelték a hengerűrtartalmat és optimalizálták a robbanási teret a hengerfej módosításával, így az expanzió-égés terjedés már nem hat károsan a motor élettartamára, mint az első 144-esekben. A megnövelt hengerűrtartalomhoz megerősítették a motor további közvetlen fő alkatrészeit, plusz okoskodtak kicsit a gyújtás porgrammal is a mérnökök. Papírforma szerint így már képesek elérni azt a teljesítményt, mint a 250 4T versenytársaik, és a bő tízkilós súlyelőnyük hallatán minden bizonnyal kecsegtetően fest majd a leendő vásárlók szeme előtt.
A tesztpálya homokos talaja kiváló a kétütemű erőpróbára, hát lássuk mire képes a 150-es!
Jó érzés volt látni és főleg hallani a dübörgő kéményesek mellett a jó "öreg" rezonátoros eszkavátort, nekem a versenyek rajtjainál átélhető méhraj fíling nagyon hiányzik és sokan mások is visszasírják a múltat, mikor is a 4T gép kizárólag a léghűtéses kategóriában rotyogott, mert hát akkor még ilyen is volt…
Kis intermezzóm alatt már fel is készültem a hajtásra, sőt már rúgom is a vasat és megkezdem köreimet. Egyből érezni, hogy a dinamikus haladáshoz jobban kell csikarni azt a jobb oldalas szektort, mármint a fogósabb helyeken, szűk kanyarokban bizony jobban kell égetni a gépet, de hát éppen ez a gyönyörű a kétütemű erőben, és éppen ettől sarkallja az embert a megfelelő technikára, hajtásra. Kanyarból kifelé hatalmasat robban a gép, és egyre csak kívánja felfelé a fokozatokat. Kétütemű vadsága, idegessége persze mindig megmarad egy ilyen motornak, de egy régebbi kategóriatárshoz képest meglepetésszerűen motorozható. (Azt tegyük hozzá, hogy közel annyit tud, mint egy kicsit régebbi 250-es!) Élvezetes hajtásom közben eszembe jutott, hogy zavarba kellene hozni, így a kettes helyett harmadikban is elfordítottam a szűk balosban. Igaz, hogy picit több kuplungot kért, de mindemellett lazán és erőteljesen tolt el alsóbb tartományból is. Én meglepődtem, gyorsabb pilóták biztosan reflexből így fordulnának. (és még a fordulatot sem ejtenék)
 |
| |
Azt hiszem nincs szükség további magyarázkodásra. A 150-es erőforrás bitang jól sikerült, csak bírjuk megfékezni!
Egy ütőképes krosszgép nem csak erejénél fogva az, ami! A siker kulcsa rendre a megfelelő futómű. A KTM alapvetően tempóra hangolt rugóstagjai, illetve a sok kritikát megélt PDS központi rugózása mára tökéletes összhangot képez. Bizonyára a lassú emberek ezentúl is keménynek nyilvánítják (közben meg csak feszes, de semmiképpen kemény…) de egy tapasztaltabb motoros olyan kincset tart a kezében, ami minden helyzetben egyfajta stabilitást sugall, hogy nyugi, van még mit a tejbe aprítani. A mély talajon sem tolja az orrát, gyönyörűen fektethető, sőt ha a testsúlyunkat megfelelően csoportosítjuk át a megfelelő helyre, akkor az egyenes futása is olyan, mint kombínó a sínen.
Fékei megszokottan élvonalbeliek, csak úgy, mint a szokásos Magura hidrokuplung, amit egy jó ujjal tökéletesen működtethetünk fáradtság nélkül, egész versenyen.
Dizájn téren említésre méltó a narancsok egyedi beújítása, miszerint 09-től már nem matricáznak, hanem egy spéci eljárás útján a grafikát beinjektálják magába az idom anyagába, így leválni biztosan nem fog, de nem lehetetlen megcsikarni azért.
Véleményem szerint a kétüteműek szegmense még közel nem áldozott le, amit az új fejlesztések kifejezetten meg is erősítenek. Tény, hogy idegesebb, makacsabb, keményebb motorozási stílust követelnek, mint négyütemű társaik, de a kisebb súly, könnyedebb konstrukció, robbanékony erőforrás kombinációja a mai napig felülmúlhatatlan a megfelelő ember kezében.
A kétűtemű gép után már csak a nagytesó 250 SX-F következett!
