Kb. ezek­kel a gon­do­la­tok­kal fel­vér­tez­ve in­dul­tam át­ven­ni tesz­tem ala­nyát, egy So­la­ris 250 Uti­lity qu­a­dot. A ne­ve már né­mi fenn­tar­tá­so­kat idé­zett elő benn­em, na ez is egy má­so­lat, mint az Adi­os ci­pő, meg a Ser­gio taccs­ini su­si ru­ha. Po­la­ris- So­la­ris, tény, hogy még a kül­ső is ha­son­la­tos. El­ső lá­tás­ra, a te­rep­szí­nű­re fes­tett mű­anyag ele­mek, a fe­ke­te láb­vé­dő, a hor­drá­csok, igen jól mu­tat­tak, és igé­nyes­ség lát­sza­tát kel­tet­ték. Kö­ze­leb­bi át­né­zés után ér­de­kes mó­don nem na­gyon ta­lál­tam hi­bát raj­ta. Mi­kor a mo­tort kezdtem vizs­gál­ni, az ol­da­lán fel­tű­nő­en pöf­fesz­ke­dő Ya­ma­ha fe­li­rat vi­rí­tott, de nem mat­ri­ca volt, ha­nem így ön­töt­ték. Va­jon ere­de­ti? Az im­por­tőr­rel, a 4x4 Mo­tor tu­laj­do­no­sá­val be­szél­get­tem köz­ben, és rá­kér­dez­tem. Ez ko­moly? Né­mi­leg vic­ce­sen, a kö­vet­ke­ző vá­lasz kap­tam: „hát úgy tű­nik”. Né­mi gon­dol­ko­dás után hoz­zá­tet­te, hogy meg­kér­dez­te a Ya­ma­há­so­kat, lé­te­zik e ilyen mo­tor, de ők az vá­la­szol­ták, so­sem volt, és nincs is. Biz­tos nem túl kép­zett al­kal­ma­zott állt elő ez­zel a vá­lasszal, mert még a múlt év­ben is árult­ák a TTR250-est. Na, min­degy, sza­kad­junk el az el­mé­le­ti sík­tól, in­du­lás, rá a fu­tó­ra az­tán irány a pré­ri.

Mo­dern lo­vag­ként meg­hó­dí­tom a Sza­bad­ság-hegy ösvé­nye­it. Fe­löl­töz­tem, mert mi­kor es­sen a hó, ha nem pont ma. Gon­dol­tam, elvi­szem ma­gam­mal kö­lyök husky ku­tyám. Ha szé­te­sik a So­la­ri­som, ak­kor le­ga­lább el­húz egy la­kott he­lyig. Be­in­dí­tot­tam a mo­tort, és lőn cso­da, hang­ta­lan egyen­le­tes já­rás. Mi­u­tán rá­ül­tem ki­de­rült, hogy nem tör­pe mé­ret­re szab­ták a négy­ke­re­kűt. Ké­nyel­mes ülés-po­zí­ció, jól el­he­lye­zett ke­ze­lő­szer­vek, egyér­tel­mű ért­he­tő iko­nok. In­du­lás, le­ful­la­dás. Na, még egy­szer megint, na, szép mint egy sze­ren­csét­len kez­dő, le­ful­lasz­ta­ni egy fé­lau­to­ma­ta 5 se­bes­sé­ges gépet „há­át” nem egy­sze­rű. Ha­mar rá­jöt­tem, hogy nem ve­lem van a baj, ha­nem na­gyon ér­zé­keny a gép a szi­va­tó­ra vagy a hő­fo­kra. Nem árt me­le­gí­te­ni, mi­előtt elin­du­lunk ve­le. Kb. 3 per­cet já­rat­tam, de ez nem volt elég. Elin­du­lás után ha­mar meg­sze­ret­tem, an­nak el­le­né­re, hogy a vál­tó ke­zel­he­tő­sé­ge nem a le­ge­rő­sebb pont­ja. Ám ezt tud­juk be an­nak, hogy egy „0” km-es teszt­da­rab volt ná­lam. Én avat­tam be a ma­gyar te­rep­já­rás rej­tel­me­i­be.

A mo­tort nem vit­te a gyár­tó túl­zás­ba, ezért ki­csit gyen­gécs­ke, vi­szont el­nyű­he­tet­len. Az erőt­len­ség csak „szo­rult” hely­ze­tek­ben, ha kis­sé eről­tet­jük, ak­kor jön ki. Mi­vel el­ső nap­ját egy­ből ha­vas tá­jon töl­töt­te a gép, jól ki­jöt­tek a hi­á­nyos­sá­gok és erős­sé­gek. An­nak el­le­né­re, hogy nem össz­ke­rék-haj­tá­sos, szin­te bár­hol tud­tam ve­le men­ni, nem kel­lett fél­ni az ela­ka­dás ve­szé­lyé­től. A kb. 40 cm-es has­ma­gas­ság, és a rö­vid ten­gely­táv sza­va­tol­ja, hogy er­dő­ben, szán­tás­ban, szi­klás he­lyen, ne­héz te­re­pen, pa­tak­ban, min­den to­váb­bi nél­kül men­jünk ve­le. Ahol ne­he­zen köz­le­ke­dik, vagy majd­nem meg­ma­ka­csol­ja ma­gát, ott né­mi gim­nasz­ti­ká­val át le­het se­gí­te­ni a ne­héz­sé­ge­ken. Majd fél na­pot men­tem ve­le, mi­kor el­gon­dol­kod­tam, hogy meg ké­ne néz­nem az üze­ma­nyag-szint­jét, mert a gyár­tó a mű­szer­fa­lat még a Tra­ban­té­nál is egy­sze­rűbb­re csi­nál­ta. Hogy mennyi­re? Nincs mű­szer­fal. Né­mi­leg hi­á­nyol­tam hogy sem­mi vissza­jel­zést nem ka­pok. Cock­pit he­lyett oda­biggyesz­tett egy mű­anyag da­ra­bot, ami­ben 3 db lám­pa van el­he­lyez­ve. Zöld = üres (se­bes­ség­fo­ko­zat), kék = hát­ra­me­net, sár­ga = hosszú­fény. A zöld szí­nig ér­tet­tem a kon­cep­ci­ót, de a töb­bi­nél ela­kad­tam, min­degy, vi­lá­gos­ban nem lát­ni, es­te meg úgyis a kül­vi­lág­gal va­gyok el­fog­lal­va, hogy ne es­sek egy sza­ka­dék mé­lyé­re. A vi­lá­gí­tá­sa amo­lyan qu­ad-os. Van, hogy le­gyen, de jót tesz egy ki­egé­szítő re­fi be­szer­zé­se. Vissza­tér­ve az üze­ma­nyag mennyi­ség­re, meg­néz­tem, meg­le­pőd­tem, meg­mo­so­lyog­tam, tu­dok még „m” be­tűs sza­va­kat, de a lé­nyeg hogy szin­te sem­mi nem fo­gyott be­lő­le. A két nap alatt nem si­ke­rült meg­etet­ni 5 li­ter 95-öst a ne­gyedli­te­res erő­for­rás­sal. Ilyen­kor az em­ber szá­mol, és meg­ér­ti, hogy mi­ért is kezd el­ha­ra­pódz­ni a qu­ad má­nia. Je­len eset­ben a So­la­ris 250-es majd­nem 700.000 fo­rint, egy te­rep­já­ró min. 7 mil­lió.

Ne­gyedannyit fo­gyaszt, szá­za­da sincs az amor­ti­zá­ció, so­rol­jam? Nem so­ro­lom. Pár jó ki­egé­szítőt vá­sá­rol­va egy jó hob­bi tú­ra­gé­pünk le­het. Majd egy hó­na­pig volt ná­lam a gép, men­tem ve­le tú­ráz­ni. Kér­tem rá tá­ro­ló­do­bozt, ami víz­hat­lan, rá­tet­tem a már jól be­vált Mio GPS-szel kom­bi­nált te­le­fo­nom, egy ba­kancs né­mi ele­ség, víz, egy esőr­uha. Sem­mi több, ennyi kell ah­hoz, hogy jól érez­zem ma­gam hosszú tá­von. Per­sze nem árt, ha az em­ber tár­sa­ság­gal megy tú­ráz­ni, ne­hogy meg­le­pe­tés ér­je, és szó­ra­koz­ta­tóbb. A tú­rá­zók­nak fel­tét­le­nül aján­lom egy GPS be­szer­zé­sét (ami már könnyen elér­he­tő,) mert csú­nyán el le­het té­ved­ni, plá­ne es­te. Ez a qu­ad ha­son­la­to­san a töb­bi „mun­ka­gép” ki­né­ze­tű tár­sá­hoz, nem han­gos, nem le­het ve­le esz­te­le­nül a kör­nyék nyu­gal­mát fel­ver­ve köz­le­ked­ni. Kö­vet­ke­zés­kép­pen nem utál­koz­nak a kör­nyé­ken la­kók, és min­den to­váb­bi nél­kül kö­zel en­ge­dik az er­dei ál­la­tok. Ki­mon­dot­tan kel­le­mes él­mény, amit min­den­ki­nek aján­lok fi­gyel­mé­be. Ven­nék-e ilyet ott­hon­ra? Igen, ha­tá­ro­zot­tan igen. Ha nem len­ne rá­ír­va, hogy So­la­ris, min­den to­váb­bi nél­kül el­hinn­ém hogy egy drá­ga, „ko­moly” már­ka. Csak nem más­fél mil­lió kö­rü­li áron, ha­nem ke­ve­sebb, mint a fe­lé­ért. És nem min­degy, hogy mennyi áll a ga­rázs­ban. Aki a szá­raz ada­to­kra kí­ván­csi az len­tebb meg­ta­lál­ja.