Yamaha FZ 6 S VS Suzuki GSR 600

A fen­ti jel­lem­vo­ná­sok­nak szin­te csak pár tu­cat mo­tor ké­pes meg­fe­lel­ni. Ve­lük ta­lál­ko­zunk leggya­krab­ban az uta­kon, par­ko­lók­ban. A 600-as, na­ked ka­te­gó­ria min­de­nes négy­hen­ge­re­sei szép szám­ban fogy­nak egész év­ben a mo­tor­ke­res­ke­dők üz­le­te­i­ben. A so­kol­da­lú csu­pasz mé­reg­zsá­kok rend­sze­rint az adott gyár pár év­vel ko­ráb­bi sport­mo­tor­já­nak bu­tí­tott blokk­jait kap­ják. Re­mek fo­lya­mat ez! Min­den­ki jól jár, a ve­vő azért, mert élvez­he­ti egy nem túl ela­vult szu­per­bi­ke erő­for­rás nyúj­tot­ta iz­gal­ma­kat, a gyár­tó pe­dig azért, mert to­vább tud­ja a ter­me­lés­ben tar­ta­ni az él­me­zőny­ből már kie­sett her­ken­tyűit.

A GSR-ben dol­go­zó haj­da­ni GSX-R erő­for­rás még így, vissza­vett tel­je­sít­ménnyel is meg­őriz­te az alap­haj­tó­mű ti­pi­ku­san gix­xe­res jel­lem­vo­ná­sait. 8000 és 11000 kö­zött tol, mint egy moz­dony. Mint egy hat­szá­zas­tól vár­ha­tó, az al­sóbb for­du­lat­szá­mo­kon nem tör­té­nik túl­zot­tan sok min­den. Az ott lea­dott tel­je­sít­mény csak a nyu­godt „táj­ban gyö­nyör­kö­dős” gu­ru­lás­hoz ele­gen­dő. Ha ko­mo­lyabb erőt sze­ret­nénk ki­csi­kar­ni be­lő­le, éne­kel­tet­ni kell fej­han­gon és te­li to­rok­ból. Ve­gyük sor­ra, mi­lyen alko­tó­ele­mek­ből épí­tet­ték a Su­zu­ki és a Ya­ma­ha két slág­er­ter­mé­két. A négy­hen­ge­res, ti­zen­hat-sze­le­pes blok­ko­kat alu­mí­ni­um önt­vény híd­vá­zak­ba rög­zí­tet­ték... Ér­de­kes, hogy a két el­té­rő tí­pu­sú blokk egy­aránt 38 mm-es to­ro­kát­mé­rő­jű be­fecs­ken­de­ző rend­sze­ren ke­resz­tül szív­ja a ben­zin-le­ve­gő ke­ve­ré­ket. Eb­ből is lát­szik, hogy a leg­gaz­da­sá­go­sabb meg­ol­dá­so­kra tö­rek­vő mér­nö­kök mennyi­re kö­zel jár­nak az ide­á­lis meg­ol­dá­sok­hoz. Mind­két mo­tor hat­fo­ko­za­tú se­bes­ségvál­tón ke­resz­tül jut­tat­ja haj­tó­erőt a hát­só­ke­rék­hez. A fu­tó­mű­vűk elöl egy­aránt 43 mm-es bel­ső­cső át­mé­rő­jű te­lesz­kóp­szá­rak­kal dol­go­zik.A hát­só trak­tus­ban ko­mo­lyabb el­té­rést ta­lá­lunk, a Su­zu­ki zárt­szel­vény len­gő­vil­lá­ját egy plusz kar­ral tet­ték me­re­veb­bé. A ke­re­kek mé­re­te szin­tén meg­egye­zik: elöl 3,5x 17" há­tul 5,5x17" mé­re­tűfel­nik a Ya­ma­há­nál öt, míg a Su­zu­ki­nál há­rom­kül­lős­sel. A fé­ke­ket vizs­gál­va je­len­tős el­té­rést ta­lál­ha­tunk. A Su­zi-n 310 mm-es, dup­la tár­csa­fé­ket szo­rí­ta­nak a négy­du­gattyús fék-mun­ka­hen­ge­rek, a Ya­ma­hán 298 mm-es tár­csa, és két­du­gós úszó­á­gya­zá­sú nyer­gek las­sí­ta­nak. A Su­zu­kin he­lyet fog­lal­va fel­tű­nik a tank szé­les­sé­ge. A tar­tály kar­csú­sá­ga itt a di­záj­nnak esett ál­do­za­tul. A két ol­da­lán el­he­lye­zett irány­jel­zők kí­ván­ják ezt a szé­les­sé­get. A GSX-R blokk ere­de­ti Air-box szin­tén mé­re­tes da­rab, és azt is a tank­bo­rí­tás alá kel­lett gyö­mö­szöl­ni. A Ya­ma­ha ke­cse­sebb tar­tá­lyát lény­ege­sen könnyeb­ben fog­hat­juk tér­dünk kö­zé. A Su­zu­ki két pil­lang­ósze­lep­pel el­lá­tott be­fecs­ken­de­ző rend­sze­ré­vel na­gyon fi­no­man le­het ada­gol­ni gázt. Saj­nos, az erő­át­vi­tel né­mi­képp be­le­ron­dít a kép­be. A rend­szer túl nagy ter­he­lés­vál­tá­si re­ak­ció­val dol­go­zik. A rán­ga­tó­zá­so­kat ki­kü­szö­bö­len­dő, me­net köz­ben igye­kez­tem szin­te min­dig raj­ta tar­ta­ni a gázt, mo­tor­fék üzem után pe­dig, óva­to­san rá­te­ker­ni. Így né­mi­leg csök­kent­he­tő volt a „hin­ta­lo­vag­lás”.

A mo­to­ro­kat pá­lyán, köz­ú­ton egy­aránt ki­pró­bál­tuk. A Ya­ma­ha ér­zés­re erőt­le­nebb­nek tű­nik a GSR-nél, ná­la is ta­pasz­tal­ha­tó né­mi rán­tás ter­he­lés­vál­tás­kor, de ki­sebb mér­ték­ben, mint a Su­zu­ki­nál. Erős fé­ke­zés­kor az FZ 6 te­lesz­kóp­szá­rai job­ban össze­ül­tek, mint a GSR-nél, ez fő­leg pá­lyán, erős fé­ke­zés­kor volt za­va­ró. A mo­tor túl­zott mér­ték­ben „esett a tér­dé­re”. Hiá­ba a szé­le­sebb tank a 6 ki­ló­val na­gyobb tö­meg, va­la­hogy a Su­zu­kin sok­kal job­ban ott­hon érez­tem ma­gam, mint a Ya­ma­hán.

A hang­vil­lás né­mi­képp ha­lo­vá­nyabb tel­je­sít­ményt nyúj­tott, mind a gyor­su­lás, mind pe­dig a las­su­lás te­rén. Ka­nya­ro­dá­si tu­laj­don­sá­gai­kat te­kint­ve megint a GSR volt ná­lam a nye­rő na­gyobb sú­lyát egy­ál­ta­lán nem érez­ni, ala­csony súly­pont­ja miatt, bát­rab­ban le­het dön­te­ni, nincs olyan „pa­ra” ér­zet, mint a ma­ga­sabb – pl. en­du­ró – mo­to­rok­nál. Mind­két mo­tor ru­gós­tag­jait a gyá­ri be­ál­lí­tás­sal hasz­nál­tuk. Ami a pá­lyán hát­rány volt, az a vá­ro­si uta­kon előny, a Ya­ma­ha ru­gói job­ban ki­va­sal­ják az útegye­net­len­sé­ge­ket, mint a Su­zu­ki spor­to­sabb­ra han­golt te­lesz­kóp­jai. Blokk­ja, ha nem is olyan erő­tel­je­sen, mint a Su­zu­ki-é de min­den for­du­lat­ról jól ve­szi la­pot. Fi­no­man du­ru­zsol­va egyen­le­te­sen gyor­sít kb. 7000-ig, ahol még rá­tesz egy la­pát­tal. Or­szág­úton, na­gyobb se­bes­ség­nél a GSR blokk­ja fi­nom, in­ten­zív vi­brá­ci­ót küld a kor­mány­vé­gek­re és a láb­tar­tó­kra. A GSR pe­dig imád­ja a nagy for­du­la­tot, ak­kor él iga­zán. A tu­laj­do­no­sá­nak együtt kell él­ni ezek­kel a sze­szé­lyek­kel.

A tí­pus ked­ve­ző fo­gad­ta­tás­ra ta­lált a ho­ni vá­sár­lók kö­ré­ben, az „SV láz” GSR má­niá­vá ala­kult át. Azt hi­szem szép si­ke­re­ket, ér­het­ne el a Su­zu­ki egy 1000-es GSR-el, ame­lyet mond­juk egy K5-ös, GSX-R blokk is hajt­hat­na. A Ya­ma­ha a GSR-hez mér­ten tú­rá­sabb be­ál­lí­tott­sá­gát a na­gyobb ben­zin­tank is jel­zi, az FZ cir­ka há­rom li­ter­rel több ben­zint ké­pes ma­gá­val vin­ni. A mo­to­rok meg­je­le­né­se két, szin­te te­je­sen kü­lön­bö­ző vo­na­lat kép­vi­sel. A ke­cses Ya­ma­ha fi­no­man raj­zolt vo­na­la­i­val lágy­sá­got és szép­sé­get su­gá­roz, míg a GSR egy űr­ru­há­ba öl­tö­zött fe­ne­gye­rek ké­pét ve­tí­ti elénk, aki­nek a fe­ne­ké­be két lé­ze­rá­gyút dug­tak. Min­den­ki el­dönt­he­ti, me­lyik mo­to­ron sze­ret­ne vi­téz­ked­ni a ter­mé­szet és a köz­le­ke­dés ele­me­i­vel. Ab­ban meg­egyez­he­tünk, hogy a blokk kör­nyé­ke a Ya­ma­há­nál na­gyobb hang­súlyt kap, a vi­lá­gos szí­nek job­ban ki­eme­lik, egy­szó­val szebb. Ne­héz len­ne le­szö­gez­ni, hogy a Su­zu­ki vagy a Ya­ma­ha a jobb mo­tor­ke­rék­pár, hi­szen min­den­ki­nek más és más pa­ra­mé­te­rek szá­mí­ta­nak. Az egyik ezt, a má­sik azt tud­ja job­ban. A vég­ső vá­lasz­tás­nál, úgy is a szem, vagy a pénz­tár­ca hoz­za meg a dön­tést.