Középsúlyú cirkáló: Kawasaki VN 900 Classic 2006

A fő irány­vo­na­lat a VN 2000 szab­ta meg, ami a V2-esek kö­zött a leg­na­gyobb. Az örö­költ stí­lus­je­gyek egyér­tel­mű­en egy (két) ka­te­gó­riá­val na­gyobb lát­sza­tát kel­tik a gép­nek, mint amek­ko­ra va­ló­já­ban. A „long and low” (hosszú és ala­csony) for­ma­ter­ve­zés ép­púgy meg­ha­tá­ro­zó, mint az iga­zi na­gyok­nál, ezál­tal a két­lá­bas ta­laj­fo­gás ki­sebb nö­vé­sű ve­ze­tőn­él sem je­lent gon­dot. Cél­kö­zön­ség­ként a kez­dő­ket je­löl­te meg a Kaw­asa­ki, ami nem­csak a „fe­les” cm3 – mennyi­ség­nek a kö­vet­kez­mé­nye, ha­nem pél­dá­ul a fi­nom re­ak­ció­jú, jó­in­du­la­tú szíj­haj­tás­nak is. A tank és az öblös sár­vé­dők egy­aránt mé­ret­nö­ve­lő ha­tá­sú­ak, de ezek­hez csat­la­ko­zik – fo­lya­dék­hű­té­ses lé­te el­le­né­re – a mo­tor bor­dá­za­ta is. A hát­só sár­vé­dő az ülés­nél ugya­no­lyan szé­les, mint a VN 2000-en, és hát­ra­fe­lé úgy kes­ke­nye­dik, hogy a 180-as(!) gu­mi lát­vá­nya ma­xi­má­li­san ér­vé­nye­sül­jön. Az op­ti­kai tu­ning ré­sze to­váb­bá a fer­dé­re vá­gott vé­gű ki­pu­fo­gó pár, mely­ből a sza­bad­ba áram­ló gá­zok már most tel­je­sí­tik a 2007-től élet­be lé­pő Eu­ro-III emisszi­ós nor­má­kat.

A mo­tor ka­rak­te­risz­ti­ká­ját úgy ala­kí­tot­ták, hogy a 0-80 km/óra se­bes­ség­tar­to­mány­ban ala­csony for­du­lat­szá­mon is jól gyor­sít­son, így nem kell túl­pör­get­ni még ak­kor sem, ha ki­csit na­gyob­bak­kal mo­tor­ozunk együtt. A kis for­du­lat­szám jó­té­kony ha­tás­sal van a fo­gyasz­tás­ra, amin dob még egyet a 18 li­te­res tank is, így jó­ko­ra tá­vol­sá­gok meg­te­he­tők ben­zin­kút lá­to­ga­tá­sa nél­kül. A fé­kek a Kaw­ától meg­szo­kott ha­té­kony­ság­gal dol­goz­nak, fő­leg, hogy a hát­só ke­rék­re is tár­csa ke­rült. A ke­zel­he­tő­sé­get és kom­for­tot nö­ve­li a szé­les kor­mány és az er­go­nó­mia­i­lag ter­ve­zett ülés, míg a vil­la­szög és az után­fu­tás ér­té­ke­i­nek meg­vá­lasz­tá­sa­kor a kis se­bes­ség­nél va­ló jó ma­nő­ve­rez­he­tő­ség elé­ré­se volt a cél. Ha már a kor­mány szó­ba ke­rült, meg kell em­lí­te­ni, hogy a ke­ze­lő­szer­vek gon­do­san po­lí­ro­zot­tak, és fi­no­man mű­köd­nek. Nem spó­rol­tak a króm­ré­teg vas­tag­sá­gá­val sem a kü­lön­bö­ző fe­de­lek­nél, a blokk nem kró­mo­zott ré­sze­it pe­dig fe­ke­té­re fes­tet­ték, ép­púgy, mint a cső­ből ké­szült vá­zat. A min­den­na­pi prak­ti­kus­sá­got szem előtt tart­va, a ter­ve­zők gyúj­tás­kulccsal nyit­ha­tó ülés­sel lát­ták el a cir­ká­lót, mely alatt meg­ta­lál­ha­tó a si­sak­zár és a szer­szám­kész­let, s még ar­ra is ügyel­tek, hogy az ol­dal­tá­masz ki­haj­tá­sa ülő hely­zet­ben se je­lent­sen gon­dot.

To­váb­bi ro­kon­sá­got mu­tat a VN 2000-rel az égés­tér ge­o­met­riá­já­nak ki­ala­kí­tá­sa, va­la­mint a há­rom­szög ala­kú len­gő­vil­la is. Akik a hasz­nál­ha­tó­sá­got il­let­ve a gép ér­té­két to­vább akar­ják nö­vel­ni, azok ki­egé­szítő­ként blok­kvé­dőt, szél­vé­dőt, hát­só ülés­tá­maszt, bőr ol­dal­do­bo­zo­kat, hát­só cso­mag­tar­tót és el­ső pót­lám­pá­kat ren­del­het­nek a VN 900 Clas­si­c-hoz, így tel­jes ér­té­kű tú­rá­zóvá te­he­tik.