Piaggio NRG 50 – amikor egy ötvenes robogó még igazi méregzsák volt
A kétezres évek egyik legismertebb sportrobogója volt a Piaggio NRG Power DD. Kétütemű, folyadékhűtéses blokk, fordított első villa, két tárcsafék és 13 colos kerekek – egy ötvenes, amely jóval többet akart mutatni egyszerű városi közlekedési eszköznél.
Az NRG már a megjelenésével elárulta, mire készült
Az NRG család története 1994-ben kezdődött, a Piaggio pedig az évek során folyamatosan továbbfejlesztette sportos ötvenesét. A nálunk járt Power DD a család komolyabb, folyadékhűtéses változata volt, és már ránézésre sem nagyon lehetett összekeverni egy visszafogott városi robogóval.
Az agresszíven formázott idomok, az első pajzs hatalmas légbeömlője és a dupla első fényszóró egyértelműen a sportmotoros világot idézte. A tesztelt limitált kivitel ezt még tovább fokozta: feltűnőbb színezést, felnicsíkokat és fekete-piros, osztott mintázatú ülést kapott.
Ma már egészen másképp néz ki a robogópiac, de az NRG formáján még mindig jól látszik, milyen fontos szerepet játszottak akkoriban az ötvenes sportrobogók.
Nem csak kisebb termetű motorosokra tervezték
A sportos külső ellenére az NRG meglepően használható hétköznapi robogó volt. A vezető helyét nem szabták túl szűkre, így nagyobb termettel is kényelmesen el lehetett férni rajta.
Az ülés párnázása kellemes volt, bár a kialakítása enyhén előre lejtett, ezért erősebb fékezéskor hajlamos volt előrecsúsztatni a vezetőt.
A 795 milliméteres ülésmagasság ugyanakkor barátságos maradt, ezért alacsonyabb motorosok számára sem jelentett komoly problémát a biztos talajfogás.
Műszerfal, mint egy kis sportmotoron
Az NRG egyik látványos részlete a műszeregység volt. A központi szerepet egy hatalmas, 13 000-es fordulatszámig skálázott fordulatszámmérő kapta, mellette pedig LCD-panel és a szükséges visszajelzők sorakoztak.
Ez 2007-ben egy ötvenes robogón egyáltalán nem számított hétköznapi megoldásnak.
A futóművön sem spóroltak
A Piaggio egy 30 milliméteres fordított hidraulikus teleszkópvillát épített az NRG-be, ami egy ötvenes robogón már önmagában elég komoly sportos üzenet volt.
Ehhez 13 colos kerekek társultak, elöl 120/70-es, hátul 140/70-es abronccsal. A kombináció stabil, határozott viselkedést adott a robogónak, és jól illett az NRG karakteréhez.
A kisebb úthibákat megfelelően kezelte a futómű, de a rövid rugóutak és a sportos hangolás miatt a rossz minőségű, egymást követő úthibák már érezhetően kizökkenthették a robogót a nyugalmából.
Két ütem, vízhűtés – ma már szinte egzotikusan hangzik
Az NRG Power DD lelke a 49,4 köbcentiméteres, egyhengeres, kétütemű, folyadékhűtéses Piaggio blokk volt.
Automata CVT-váltó, centrifugális kuplung és szíjhajtás gondoskodott arról, hogy a használata klasszikus robogósan egyszerű maradjon: gáz, fék, és indulhatunk.
A korabeli tesztünkben azt tapasztaltuk, hogy a megfelelő fojtások nélkül a kétütemű blokk nagyjából 75 km/órás sebességre is képes lehetett, miközben segédmotoros kerékpárként természetesen a 45 km/órás konstrukciós sebesség jelentette a közúti keretet.
Talán éppen ez mutatja meg a legjobban, miért rajongott egy egész generáció ezekért a gépekért.
Két tárcsafékkel könnyű volt megállítani
Elöl 220 milliméteres tárcsafék, hátul 175 milliméteres tárcsa dolgozott. Az első fékrendszerhez ráadásul fémhálós fékcső is társult.
Egy mindössze körülbelül 99 kilogrammos robogón ez bőséges fékteljesítményt jelentett.
Praktikumból azért maradt valamennyi
Az NRG sportrobogó volt, de a Piaggio nem felejtette el, hogy tulajdonosai jelentős része napi közlekedésre használja majd.
Az ülés alatt akkora tárolórekeszt alakítottak ki, amelybe egy nyitott sisak is befért. Kapott szatyorkampót is, az ülés nyitását pedig a gyújtáskapcsolóból lehetett megoldani.
Voltak hiányosságai is
Jól jött volna egy kisebb első kesztyűtartó, nem volt igazán kényelmes kapaszkodó a robogó középállványra húzásához, és oldaltámaszt sem kapott.
Ezek azonban inkább bosszantó apróságok voltak, mint valódi konstrukciós problémák.
Miért volt ennyire szerethető az NRG?
Papíron egy 49 köbcentis robogóról beszélünk. Mégis volt benne valami, amit a mai ötvenes gépek között egyre nehezebb megtalálni.
A kétütemű motor hangja és karaktere, a sportos futómű, a két tárcsafék, a széles gumik, a fordulatszámmérő és az agresszív formaterv együtt azt az érzést adta, hogy az ember nem egyszerűen egy olcsó városi közlekedési eszközön ül.
Az NRG valóban egy mini sportmotor szerepét játszó robogó volt – és ezt a szerepet meglepően hitelesen hozta.
Közel húsz év után is érdekes
A Piaggio NRG Power DD ma már egy egészen más korszak képviselője. A kétütemű ötvenes sportrobogók fénykora elmúlt, a gyártók kínálata és a szabályozás is teljesen átalakult.
A 2007-es NRG Power DD azonban jól mutatja, miért volt ennyire népszerű ez a kategória: kicsi volt, könnyű, látványos és egyszerűen kezelhető, közben pedig minden porcikájával azt próbálta elhitetni a vezetőjével, hogy egy valódi sportmotoron ül.
És tizenévesen valószínűleg ennél sokkal több nem is kellett.