A 2009-ben bevezetésre kerülő modell a negyedliteres testvérét egészíti ki a tinik örömére. Két változatban kapható endurós R változat és a tesztünkben is szereplő supermotós X változat.
A WR nem akármilyen géneket örökölt. Az iwataiak legújabb és legerősebb négyütemű blokkját (sajnos a 2 ütem már nem divat szerk.) örökölte, mely YZF-R125 sportgében teljesít szolgálatot. A z egyhengeres, folyadékhűtéses 124,7 cm3-is erőforrás benzinbefecskendezővel rendelkezik, mely 9000-es percenkénti fordulaton 15 lóerőt mozgósít. Mondhatnánk, hogy lehetne több is a lovak száma, viszont EU tagjainknál található B-s jogsival több helyen korlát a 15 lóerő, ezért sem teljesít többet a WR. Felejtsük el a 90-es évek 2 ütemű 30 lóerő feletti teljesítménnyel megáldott gépeit, mára nem divat a 2 ütem.
Ha viszont az érem mindkét oldalát nézzük, akkor kiderül, hogy a Yamaha palettáján a WR-é a fényesebb oldala, mivel 125-ös osztályban található levegőhűtéssel szerelt XT-je csak 10 lóerővel büszkélkedhet.
Túltettem magam a teljesítményen irány a Yamaha importőr, ahol megkapom az instrukciókat, utána irány a város. A WR-en a gyári ülésmagasság mellett létezik egy kisebb vékonyabban párnázott ülés, mely az eredeti 835 mm-nél 20 mm-rel lejjebb helyezkedik el, na én pont ezt az extrát nyertem meg hétvégére a WR-rel. Egy darabig úgy gondoltam, hogy ez nem is lenne gond, viszont a kialakítása révén folyamatosan a tankbetöltő nyíláson találtam magam.
Az ülésen kívül már csak egy negatív tulajdonságot tudok szőrszál hasogatva előhozni, ez nem más mint a 20 éve valószínűleg olcsó pénzért millió számban legyártott kerek visszapillantó tükör. Nem elég, hogy a szögletes formához nem túlságosan passzol, de magamon kívül nem sok mindent látok. Így ez lenne a legelső, amit cserélnék a játékszer megvétele után.
Ha nem a hétköznapit keresed
Most, hogy a két negatív tulajdonságomat kifejtettem térjünk rá a lényegre. A WR belépőszintű kétkerekű motorban, mint a bor szaküzlet legfelső polcán található leg-ek egyike, akit nem a hétköznapi ember választ, ha betér a boltba, hanem az, aki egyedi, a kategória egyik legjobbját keresi.
Kortyoljunk bele...
A WR-en elhelyezkedve széles kormányt találunk, ami könnyed irányíthatóságot biztosít. A befecskendezővel ellátott kétkerekű már alacsony fordulaton – 4 ütemű nyolcadliteresekhez mérten - tisztán veszi a gázkarra irányuló impulzusunkat. A lendületben való kizökkenést egyedül a lassan végzett sebesség fokozat váltás okozhatja, amire maximum magunkban kereshetjük a hibát, mert a WR váltószerkezetére és kuplungjára nem lehet panaszunk. Ha elsőként még a váltás nem megy túl gyorsan, mert például elszoktunk tőle, akkor 1-2 nap után, biztos, hogy begyakoroljuk, mivel nyolcadlitereseknél ez a járható út a magasabb sebességi tartomány eléréséhez.
A 15 lóerő azonban gátat szab a féktelen száguldásnak, 100 km/h -s sebesség felett már maximum egy lejtőn gurulva számíthatunk. De így van ez jól, ne akarjunk első motorunkon ülve gyorsasági csúcsot dönteni az utakon. Ezenkívül első nagymotornak éppen az a lényege, hogy megtanuljunk, tapasztaljunk és élvezzük a motorozás örömét, amiben a WR minden bizonnyal társunk is lesz.
Nemcsak az A-ból B-be gurulás abszolválása a legfőbb feladata a WR-nek, minőségi fékek és futóműve révén mi lehetünk a pálya ördöge, ha a városhoz közeli Kakucs ringet tűztük ki útvonalunk céljául.
A 17 colos felniken gördülő szupermotónk ülésmagassága is jóval barátibb a keskeny ülésen, mint WR 125 R névre keresztelt enduró társa, ahol közel egy emelettel feljebb, 835 mm helyett 930 mm-en csücsülünk. Minimalista idomzat és apró első fényszórót is magába foglaló fejidom díszíti a WR-t. Osztott éles első sárvédő és karcsú hátsó idom sportos jegyeket erősíti a modellen. Kifejezetten jót tesz neki az átlátszó burás irányjelző és a designos matricaszett.
A nálam töltött néhány nap alatt jól szórakoztam a WR nyergében. Igazi fiatalos, lendületes társnak bizonyult, aki nemcsak enged minket belekóstolni a motorozás örömébe, de megfelelő alkatrészeinek hála megtapasztalhatjuk a lábtartókarcolás és a lépcsőn szökdelés örömeit is. Mindezt mennyiért tehetjük?
Egy igazi harcos élete nem könnyű. Sok edzésre van szüksége, mindig a topon kell lennie, hogy az ellenség ne találjon gyenge pontot rajta. Azonban nemcsak az edzés, de a gének is nagyban befolyásolják, hogy milyen válik valakiből.
